Nem szeretnek már a gyermekeim

 

Leginkább azt jótanácsolnám, hogy NE TEDD, vagy ne így! :) Az apjuk vagy, és az is maradsz, akkor is ha elváltatok, akkor is ha nem tartják be a láthatási időt , és akkor is ha olyan módon viselkednek, hogy egyáltalán nem élvezed a társaságukat.

Apukaként, szülőként éppen az a feladatod, hogy próbáld megérteni gyermekeidet és elfogadni őket olyannak, amilyenek. Szeresd őket, akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ők nem viszonozzák, sőt…! Soha ne szűnj meg „létezni” számukra, mert akkor akármi történik is mostanában bennük/velük/körülöttük, mindig lesz lehetőségük, hogy visszataláljanak hozzád, és vissza is fognak.

 

Amit most tehetsz:

 

  • Mondd el nekik, hogy nagyon szeretnéd megérteni, hogy mi a baj, mi változott, és kérdezd meg tőlük, hogy van-e valami, amiben segíteni tudnál, vagy amit tehetnél annak érdekében, hogy jobb kedvvel jöjjenek, és szívesebben töltsék veled az időt. Ha őszinte érdeklődéssel(és nem indulatokkal teli faggatózással!) közelítesz feléjük, talán megnyílnak neked, és elmondják mi bántja őket az utóbbi időben.

     

  • Azt is vedd figyelembe, hogy  - ha jól számolom, akkor - a lányaid most 15 és 13 évesek, azaz javában benne vannak a zűrzavaros érzelmekkel és hormonokkal terhelt kamaszkorban. Ez akár önmagában is elegendő változás. Hatékony kezelése szintén sok bölcsességet, türelmet, és megértést kíván. Talán emlékszel, hogy nem könnyű kamasznak lenni. „A karom túl hosszú, az orrom pattanásos, megjött, a tanárok pöcsfejek, a társaim cikiznek, a szüleim nem értenek meg, az élet unalmas…

     

  • Ha nem nyílnak meg neked elsőre, adj nekik időt!A megtört bizalom (már ha erről van szó!) nem éled újra varázsütésre, hanem bizonyítani kell újra és újra a tiszta szándékot.

     

  • Ha minden próbálkozásod kudarcba fulladt, fejezd ki, hogy akármi is történt, neked ők nagyon fontosak, szereted őket, és fáj, hogy így eltávolodtatok egymástól. Mondd el nekik, hogy bár nagyon sajnálod, természetesen nem erőlteteda találkozást, ha nem akarják. és hogy a döntésüktől függetlenül bármikor nyitva áll az ajtód előttük.

     

  • Aztán pedig BÍZZÁL, és BÍZZÁL, mert  „Mondottam ember…”  :)