Két családból, egy család, én gyerekem, ő gyereke… hogy is fog ez működni?

 

Nagyszerű, hogy a válás után sikerült egy ennyire jól működő kapcsolatot létrehoznod, ugyanakkor valóban nem olyan egyszerű, ha gyermekek is vannak a „csomagban”. : )

 

Az, hogy ez a kérdés felmerült benned, mindenképp előrelátó és felelősségteljes gondolkodásra vall, úgyhogy én nem féltelek, - szuper kis mozaikcsalád van kialakulóban… :)

 

Íme, néhány tudnivaló, és megfontolandó tanács, olyanoktól, akik már szerencsésen túl vannak a „családok egyesítésén”:

 

  • Ami lényegi különbség, hogy a mozaikcsaládokban a szerepelvárások nem annyira egyértelműek, vagyis inkább nem olyan természetes módon alakulnak ki, mint a normál családok esetén, hanem tenni kell érte. Sok kommunikáció, megértés, odafigyelés és türelem szükségeltetik, hogy az igények és a működés összehangolódjanak.

 

  • Még az összeköltözés előtt beszélgessetek a gyerekekkel, ki-ki a sajátjával, hogy mi is fog történni. Mondjátok el nekik, miért akartok összeköltözni, hogyan lesztek ezután egy család, kinek mi lesz a szerepe, feladata. Hagyjatok lehetőséget arra, hogy a gyerekek feltehessék kérdéseiket, és retorzió nélkül kifejezhessék a változással kapcsolatos érzéseiket, kételyeiket, vagy akár ellenállásukat.

 

  • Fontos megérteni, hogy a gyerekek számára mindez nem olyan természetes helyzet, mint számotokra. Az ő szemszögükből ez sok esetben elsősorban az igazi apa vagy anya „elvesztését” és „hamis pótlását” jelenti. Éppen ezért biztosítsátok őket afelől, hogy a pótszülőnek nem áll szándékában anyut vagy aput sem kitúrni, sem helyettesíteni. (Az ugye alap, hogy SOHA ne minősítsétek az ex-párt a gyermek jelenlétében? Még ha igazatok is van, ti vesztitek el a hiteleteket a gyermek szemében. Ő nem fogja a szituációt tárgyilagosan látni, és ez nem is várható el tőle, rátok viszont haragudni fog.)

 

  • Szervezzetek egyre sűrűbben közös programot, hogy az új/leendő családtagok megismerkedhessenek egymással, és biztosítsatok a gyerekeknek elég időt, hogy megszokhassák ezt az új helyzetet.

 

  • Tisztázzátok a nevelőszülői hatásköröket! Avasd be a párodat, hogy szerinted, ő hogyan tudná segíteni a te nevelési stílusod, miben szeretnéd, ha támogatna? Ugyanezeket pedig te is kérdezd meg tőle. Akár adhattok „használati utasítást” is a gyermekhez. Mi az, amire különösen érzékeny? Milyen fegyelmezési módszer működik/nem működik nála? Melyek azok a szokások, rítusok, amiket szeretnétek megtartani, ami hozzátartozik a gyermek napirendjéhez? Sok félreértést előztök meg, ha ezeket előre megbeszélitek, és nem a vitás helyzetben oktatjátok ki egymást, a gyerekek feje felett.

 

  • Tekintve, hogy ezt a kapcsolatot nem a gyerekek választották, az „új testvérek” összecsiszolódása nem biztos, hogy magától ki fog alakulni. Ezért is tenni kell. Lehet arra számítani, hogy nekik ez eleinte kényszer-kapcsolat lesz, úgyhogy juttassátok az értésükre hogy nem várjátok el, hogy azonnal megszeressék egymást, elegendő, ha nyitottak maradnak, próbálnak barátságosak maradni, és tiszteletben tartják a döntéseteket.

 

  • Az összeköltözés után az a tapasztalat, hogy eleinte nagyon jól alakulnak a dolgok, későbbiekben azonban felcsapnak az indulatok és több lesz a konfliktus. Ez az a pont, ahol a gyermek vagy gyermekek rájönnek, hogy ez mostantól így marad. Ne keseredjetek el, csak türelem! Következetesen tartsatok ki az eredeti elhatározás, és az általatok felállított szabályok mellett. Időként ki-ki beszélgessen a maga gyermekével arról, hogyan érzi magát ebben az új helyzetben, mire lenne szüksége stb. 

 

  • A mozaik család lehet, hogy melósabb, mint egy természetes, de megéri, mert

1) a gyerekek mégiscsak teljes családban nőhetnek fel,

2) fontos mintává, és hiteles példává válik számukra hogy egy elromlott kapcsolatból igenis tovább lehet lépni, és hogy mindig van lehetőség az újrakezdéshez.